Kézdivásárhelytől az Ojtoz-szoros felé haladva egyre közelebb jutunk a festői szépségű Kárpátkanyarhoz, amelynek ölelésében fekszik a település, Brassótól 76, Kézdivásárhelytől 16 kilométerre. Fölötte lucfenyős erdőcsoport őrködik, fáit 1896-ban, a honfoglalás ezredfordulóján ültették.

Az átjáró közelében fekvő Bereck sokszor volt véres csaták helyszíne. Római utak és őrhelyek, vársáncok és töltések, háborús árkok és magaslatok jelzik itt a múltat. Tatárbetörések, török hordák, osztrák és orosz csapatok, majd német és szovjet hadsereg pusztították, házak üszkös maradványait hagyva maguk után. A felperzselt épületek helyett mindig újak épültek, az itt lakókban mindig akadt erő az újrakezdéshez.

 

Angustia helységnevével a mai Erdély területén húzódó egykori római provincia legkeletibb erődítménye volt itt található, már a II.században, amikor a limes vonalán castrumok, katonai táborok épültek. A mai Bereck határában épült egykori római őrhely feladata az volt, hogy vigyázza az átjárón keresztülvezető utat. A római birodalom összeomlása után egymást követő vándornépek, gótok, hunok, szlávok csatároztak itt.

 

Kutatók egybehangzó véleménye, hogy a honfoglalás előtti szláv lakók egyszerű életvitelük miatt kultúremlékeket nem hagytak a vidéken, de sok helység neve igazolja egykori ittlétüket. Bereck is szláv eredetű helységnév. A szláv eredettel ellentétes vélemény, hogy a helységnév Szent Miklós püspök alszerpapjának Szent Briciusznak nevéből ered. Valószínűbb a szláv eredetű alapszó, ebből fejlődött ki a mai helységnév.

A MUVELODESI HAZ FELUJITVA.JPGBereck_01.jpgBereck_02.jpgBereck_04.jpgBereck_05.jpgBereck_06.jpgBereck_08.jpgBereck_09.jpgBereck_10.jpgBereck_11.jpg
Foto: Görbe György 0744528424

A település első írásos említését az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben találták Beze Villa, Beebcuk alakban. A régi okiratokban Bereckfalva néven szerepel, mint a határszél védelmét biztosító hely és előjogokkal felruházott kenézség. A kiváltságokkal rendelkező települést Zsigmond király 1426-ban határszéli mezővárossá emelte. Ettől kezdve régiesen írt Bereczk helységnevet a 20. századig viselte. Az évszázadok során a határszéli őrhely helytálló szolgálataival és kereskedelmi közvetítéseivel szerzett hírnevet. Bereck az évszázadok folyamán nyert kiváltságok ellenére sem tudott annyira fejlődni, mint a központibb fekvésű Kézdivásárhely, ezért 1888-ban elvesztette városi státusát és nagyközséggé alakult.

 

Bereck életében nagy változásokat hozott az 1800-as évek végén az iparosodás. Gazdasági és társadalmi átalakulások mentek végbe, fűrészüzemek létesültekés elkezdődött a fafeldolgozás iparosított formája. 1907-ben megnyitották a Kézdivásárhely-Bereck közötti vasútvonalat, ezáltal Bereck is bekapcsolódott az országos vasúti hálózatba. A gazdasági fejlődést a vasút nagyban elősegítette. Ezt a gyors fejlődést az első világháború kitörése fékezte meg. Csak az 1920-as években pezsdült meg újból az élet. A két világháború között szükségesnek tartották egy új iskola építését. A község népe közös összefogással az 1930-as évek folyamán új emeletes iskolát épített, mivel az addig létező felekezeti iskola szűknek bizonyult. Az iskolával egyidőben épült a községháza is. A II. Világháború közeledése megállította a dinamikus fejlődést.

 

A gazdasági hanyatlás a háború befejezése után még évekig eltartott. A háború okozta károkat nehezen hozták helyre, a helyzetet súlyosbította az 1947-es aszály és éhínség. Bereck lakóinak a fafeldolgozó iparág biztosított megélhetést.

 

Az 1970-es években új gazdasági egységek jelentek meg, ipari létesítmények, középületek, tömbházak építésével változott a település arculata. Középkori eredetű hetivására régen gazdag felhozatalú volt, kézműves és háziipari áruktól a mézespogácsáig minden kapható volt. Ma már a keddi vásáron inkább csak zöldségféléket, friss tejterméket, gyümölcsöt és olykor gabonát vásárolhatunk. A községhez 11603 hektár kiterjedésű terület tartozik, nagyrészt erdős területek és kaszálók.

 

Az elmúlt években történtek olyan jelentős események, amelyek határkövet képeznek a község történetében. Bereck területén jelen pillanatban 52 állami és magánérdekeltségű gazadasági egység működik. Egyéni vállalkozások születtek, magán üzletek, kocsmák, benzinkút nyíltak. A falu lakosai kábeltévés hálózaton keresztül követhetik a műholdas adásokat. A Művelődési Központ nagyterme 360 férőhelyes, ehhez kapcsolódik még kisterem, könyvtár, és apróbb közcélú helyiségek. Földgáz-, víz- és szennyvíz-hálózat szolgálja a lakosságot.

 

A 2002-es népszámlálás adatai szerint a lakosság összlétszáma 3908, amely a következőképpen oszlik meg: berecki 2717, martonosi 844, ojtozi 347. A közállapotokat vizsgálva viszont tény a munkanélküliség problémája. A község hagyományos vendégszeretettel fogadja az idelátogató vendégcsoportokat, a közeli "Lina csárda" szállóban 60 személy, a Benz-Mar Motel 12 , a "Gábor Áron" Ifjúsági Fogadó 40, a Kultúrközpont 12 és az ojtozi Anselmo Panzió 12 személy elszállásolását tudja biztosítani.

 

 

 

 


 




Creative Web Solutions
All Rights Reserved

 

Partnerünk: erdely.ma