Gábor Áron, forradalmár, 1814 november 27-én született Bereckben, Erdélyben.

A fiatal Gábor Áron tüzérségi ismeretekre tett szert Gyulafehérváron. Katonai müszaki elöadásokat hallgatott Budapesten és Bécsben. Megismerkedett az ágyúk szerkezetével és kezelésével.

1848 tavaszán forradalmak törtek ki Európa szerte. Úgyszintén Erdélyben is. Az év öszén a császári csapatok elfoglalták Erdély nagy részét. Még csak a Székelyföld tartotta magát. 1848 Október 16-án megtartották a Székely Nemzeti Gyülést.

 

A gyülésen az ellenállas mellett határoztak. Gábor Áron is részt vett a gyülésen. Az ágyú öntés lehetöségeit is felvetette, de nem talált meghallgatásra.

Amikor Puchner, császári tábornok, feltétel nélküli megadásra szólitotta fel Háromszéket, Sepsiszentgyörgyön népgyülést tartottak Háromszék honvédelmi bizottmányával.

Meddö viták hangzottak el, a fegyver és löszerhiány elkeseredést váltott ki, reménytelen volt a helyzet.

Már úgy nézett ki, hogy a megadás következik...

 

 

...amikor a hátsó sorokból Gábor Áron szólásra emelkedett. " Hallom, hogy a fötiszt urak azt mondják, meg kell hajolnunk az ellenség elött, mivel nincs munició, nincs ágyú.

Lesz, amennyi kell. Semmi mást nem kérek, mint felhatalmazást arra, hogy a fülei hámorhoz utazhassak, ott dolgozhassak és dolgoztathassak, s ha mához két hétre Sepsiszentgyörgy piacán hat ágyú nem lesz felállitva, es azokkal a próbalövésnél célt nem találok, akkor én magam állok tiz lépésnyire az ágyú elébe céltáblának."
Legendás szavai a jelenlevök óriási lelkesedését váltották ki.

Háromszék népe elhatározta, hogy fegyverrel védi meg szabadságát, és megszervezték az önvédelmet. Gábor Áron elsö ágyúit Erdövidéken, a Magyarhermány melletti Bodvajon öntötte. Az elsö ágyúkat a hidvégi ütközetnél használták eredménnyel. A székelység megnyerte a csatát!

A meglepödött Puchner tábornok naplójába a következöt irta: "A beérkezett jelentések szerint, francia tüzérség tartozkodik Háromszéken." Az osztrákokat megsegitö orosz cári csapatok 1849 júniusában benyomultak Erdélybe.

Háromszék önvédelmi hadserege julius 2-án ütközött meg a cári csapatokkal. Gábor Áron irányitotta a tüzéreket. Egyik ütegtöl a másikhoz száguldott. Fehér lován feltünt az ellenségnek és célba vették.

Két lovat is kilöttek alóla mig végül is eltalálta egy ágyúgolyó. Mig folyt a csata halálát nem közölték és nevében adták ki a parancsokat. Az ütközet gyözelemmel végzödött. Halálának hire mindenkit megdöbbentett. Sirhelyén 1892-ben monumentális siremléket emeltek.

1992-ben felavatták Gábor Áron szobrát Bereckben. A szobor Vargha Mihály szobrászmüvész alkotása. Bereckben Gábor Áron emlékház is van.

Benne állandó kiállitás látható: dokumentumok Gábor Áron életpályájáról és szoborminták. Itt helyezték el, 1999-ben, Gábor Áron ágyújának hasonmását. Az emlékház elött millecentenáriumi székely kapu áll. A kaput Bodo Csaba helybeli mester készitette.

 

Az alapitvány szivesen elfogad bármilyen adományt.
Cimük a következö:

Fundatia Culturala "Gábor Áron"
Khell Ödön elnök
4092 Bretcu Nr. 89
Jud. Covasna
Romania

Bank számlájuk:
Banca Romina Pentru Dezvoltare
Agentia: Tg.Secuiesc
SV.911171500 - USA Valuta
SV.1219531500 - Rol Lei

 

Berecket történelme során több hires személyiség látogatta meg. Többek között Mátyás király, 1874-ben József föherceg és 1849 Julius 25-én itt találkozott Bem apó Petöfi Sándorral.

Bem és Petöfi találkozásának 150. éves évfordulóján, a tábornok és a költö arcmását megörökitö fémplakettes emlékmüvet állitott az útókor kegyelete (Petrovits István müve, 1999).

Egy másik hires berecki szülött, Farkas Ignác (1809-1893) honvéd föhadnagy.

Az 1848-49-es forradalom idején Bem a 2-ik székely gyalogos testörszázad parancsnokává nevezett ki. Úgyszintén itt született Khell István müforditó és irodalomtörténész.

Egy római castrum Bereck északkeleti szélében, a Micske-bérc elöfokán állott. Ez mind az irodalomban, mind a köztudatban Venetúrné vára néven ismeretes.

 

 

"Volt valamikor régen egy özvegyasszony, Venetúrné volt a neve. Büszke, gögös asszony volt-meséli a legendát Benedek Elek. A szegény emberekkel szóba sem állott. Fia távolban volt, s mire hazajött, anyja új várat épitett a régi helyébe.

Miért bántád öseink lakját? - kérdezte a fiú. Lesz-e olyan erös, amilyen a régi volt? - az én váram olyan erös - felelte az anya, hogy még az Isten sem tudja bevenni! Szava felhallatszott a Mennyekbe. Lön szörnyü mennydörgés-villámlás, a vár összeomlott. A nép pedig még most is látni véli a gögös asszonyt köbékává változva eltünt vára maradványainak romjain." A tábor maradványai ma már alig látszanak. A székelyek magukénak tartják azokat, s hozzájuk eseményeket, magyarázó legendákat füztek. Venetúr legendája is ismert az irodalmunkban. A derék, becsületes berecki biró vendégszeretö házában fogadta és megvendégelte az álrúhába öltözött Mátyás királyt. Füstölt kolbásszal fözött lencsével kinálta. melyet az Igazságos, jó pojáni borvizzel öblitett le. A vendég egy aranygyürüvel ajándékozta a birót. Ha Budára jössz - mondta a deáknak vélt utas - keresd csak Mátyás deákot. Venetúr úgy is tett. Volt is álmélkodása, amikor a deákban Mátyást ismerte fel.

A király a lencsét arannyal-ezüsttel viszonozta. Az udvari uraknak kedvük támadt tréfálkozni a furfangos székellyel. Nyakába akasztották-sorba- aranyos mentéjüket. Mikor már vagy 20 is a vállán volt, kérdezte a király: birja-e még, Venetúr? Akár hazáig, fenséges uram - vágta ki a választ - s huncut, aki visszaveszi! Mátyás egy mentéhez illö aranyos kardot is ajándékozott a birónak. Ezzel a hazámért fogok harcolni - vágta ki a biró a királynak kedvesen hangzó feleletet. "El is birta, haza is vitte a sok mentét, kincset - irja Mikszáth Kálmán - és otthon mindjárt hozzáfogott egy vár épitéséhez, de biz azt már csak felesége fejezhette be, azért hivják Venetúrné várának." A római táborral átellenben, kopasz hegytetö emelkedik a völgy fölé: Leányvár a neve. Tetejéröl páratlan kilátás kinálkozik a medence irányába. Itt eröditett települést, középkori erödöt, a castrumhoz tartozó vigiliát tételeztek fel a régiek. A nép, ezt a helyet is mondába szötte. "Alagút kötötte össze - mondják ma is - Venetúrné várával." "Venetúrné várában volt egy óriás s annak egy tündérszép lánya.

A vár falai allatt, esténként juhait örizte egy daliás, fiatal pásztorfiú. A lány beleszeretett. A fiú is viszonozni szerette volna a szeretetet, hisz az egy álruhába öltözött ifjú, hös legény volt. Az óriás észrevette, hogy a fiatalok talalkoznak és egy óvatlan pillanatban, egy hatalmas kösziklával agyonzúzta a fiút. A köszikla még most is ott hever az Igaz-Bereck-patak völgyében. Az óriás lánya, tündéreivel együtt megszökött apja várából, s a szemben levö magas hegytetön épitett új várat magának. Ebben élt kedvese után epekedve, sirva, mig nemsokára meghalt. Benne aztán kihalt az óriások fajtája és átengedték helyüket, az uralmat, a miénkfajta, törpe, embereknek.

Azóta nevezik Leányvárnak ezt a tetöt a bereckiek."




Creative Web Solutions
All Rights Reserved

 

Partnerünk: erdely.ma