Üdvözöljük ágyúöntő Gábor Áron szülőfalujában. Az 1848-as szabadságharc és forradalom háromszéki vonatkozásaira kíváncsiak nem fognak csalódni: itt minden a legendás hírű ezermesterről mesél. Tudja-e, hogy Bereckből az Ojtozi-hágóra kapaszkodó műút mentén, a történelmi Magyarország legtávolabbi vidékén ma is áll az a klasszikus obeliszk, melyet Erzsébet magyar királyné emlékére állítatott a sepsiszentgyörgyi magyar királyi államépítészeti hivatal 1899-ben lécfalvi Gyárfás Győző főmérnök tervei alapján? De mert 1916-ban megrongálták az Ojtoznál betörő román katonák, a királyné halálának 100. éves évfordulóján az emlékműre új feliratot helyezett el a berecki Gábor Áron Alapítvány.

 

Bereck, az egykoron mezővárosi ranggal rendelkező nagytelepülés, a 11-es számú, Moldva felé tartó műút mentén fekszik. Közigazgatása alá tartozik a szomszédos Kézdimartonos és a Keleti-Kárpátok főgerincén túl, az Ojtozi patak mentén elhelyezkedő hasonló nevű település.

BERECK_1.jpgBERECK_2.jpgBERECK_3.jpg

A község neve az 1332. évi pápai tizedjegyzékben szerepel írásos formában. 1426-ban Zsigmond király mezővárosi rangra emelte. Bereck neve az 1848-49-béli szabadságharc és a háromszéki önvédelmi harc jeles tüzér őrnagya, a legendás hírű ágyúöntő Gábor Áron nyomán vált ismerté, aki ennek a községnek volt a szülötte.

agyu.jpgalapitvany.jpgmuzeum.jpgmuzeum3.jpg
 

Egész alakos szobrát a település főterén láthatjuk, emlékháza és a nevét viselő alapítvány székhelye a főút mentén van (89 sz.). Szülőháza helyén álló házat emléktábla jelzi (103 sz.). Bereck Háromszék északkeleti kapuja. Az Erdélyt Moldvával összekötő utat a rómaiak is használták, azóta is itt bonyolítják le a két régió közötti áruforgalmat. Főterén áll a Szent Miklós püspök tiszteletére felszentelt temploma. Főoltárképén az ajándékot osztogató püspök képe látható. A harangtorony bejárata mellet emlékmű áll. Rajta Bem és Petőfi domborművű képei. Találkozásuk 150. éves évfordulójának emlékére állítatták 1999-ben, ugyanis Bereckben találkozott Bem apó Petőfi Sándorral 1849 július 25-én. A ház, ahol beszélgettek, ma is áll. Az önkormányzat székházával szemben látható Mihály vajda mellszobra. A község monumentális művelődési otthonában található Castrum Galériéban szeptember végén időszakos fényképészeti kiállításokat rendeznek. Itt jelenik meg évharmadonként a Berecki Harangszó nevű kiadvány. A művelődési otthonban Illés Kinga-emlékcsarnokot rendezték be.  Ugyanitt tekinthető meg a berecki fazekasság múltját bemutató gyűjtemény is.


Venetúrné várának legendája

Itt látható a híres-nevezetes Venetúrné vára. Ki ne ismerné a Mátyás mondák között Venetúr legendáját, aki az itt álruhában átutazó Mátyást megvendégelte? Venetúrékat, a berecki bírót, már rég elfeledték, ám Venetúrné vára - az Augustia névre hallgató katonai tábor ma is jól látható. Kr.u. 119-ben benne spanyol lovasok és gyalogosok állomásoztak. Volt valamikor régen egy asszony, Venetúrné volt a neve- így kezdte a mondát Benedek Elek. Büszke gőgös asszony volt. A szegény emberekkel szóba sem állott. Fia távolban volt, s mire hazajött, anyja új várt építetett a régi helyébe.  Miért bántád őseink lakját? – kérdezte a fiú. Lesz-e olyan erős, milyen a régi volt? – Az én váram olyan erős – felelte az anya, hogy még az Isten sem tudja bevenni! Szava felhallatszott a Mennyekbe. Lőn szörnyű mennydörgés-villámlás, a vár összeomlott. A nép még most is látni véli a gőgös asszonyt kőbékává változva, eltűnt vára maradványainak romjain. A derék és becsületes berecki bíró – Venetúr – vendégszerető házában fogadta és megvendégelte Mátyás királyt. Kolbásszal főtt lencsével kínálta, melyet jó pojáni borvízzel öblített le. A monda még Jókait is megihlette és rímekbe foglalta:

"Volt valamikor régen egy özvegyasszony, Venetúrné volt a neve. Büszke, gögös asszony volt-meséli a legendát Benedek Elek. A szegény emberekkel szóba sem állott. Fia távolban volt, s mire hazajött, anyja új várat épitett a régi helyébe.

Miért bántád öseink lakját? - kérdezte a fiú. Lesz-e olyan erös, amilyen a régi volt? - az én váram olyan erös - felelte az anya, hogy még az Isten sem tudja bevenni! Szava felhallatszott a Mennyekbe. Lön szörnyü mennydörgés-villámlás, a vár összeomlott. A nép pedig még most is látni véli a gögös asszonyt köbékává változva eltünt vára maradványainak romjain." A tábor maradványai ma már alig látszanak. A székelyek magukénak tartják azokat, s hozzájuk eseményeket, magyarázó legendákat füztek. Venetúr legendája is ismert az irodalmunkban. A derék, becsületes berecki biró vendégszeretö házában fogadta és megvendégelte az álrúhába öltözött Mátyás királyt. Füstölt kolbásszal fözött lencsével kinálta. melyet az Igazságos, jó pojáni borvizzel öblitett le. A vendég egy aranygyürüvel ajándékozta a birót. Ha Budára jössz - mondta a deáknak vélt utas - keresd csak Mátyás deákot. Venetúr úgy is tett. Volt is álmélkodása, amikor a deákban Mátyást ismerte fel.

A király a lencsét arannyal-ezüsttel viszonozta. Az udvari uraknak kedvük támadt tréfálkozni a furfangos székellyel. Nyakába akasztották-sorba- aranyos mentéjüket. Mikor már vagy 20 is a vállán volt, kérdezte a király: birja-e még, Venetúr? Akár hazáig, fenséges uram - vágta ki a választ - s huncut, aki visszaveszi! Mátyás egy mentéhez illö aranyos kardot is ajándékozott a birónak. Ezzel a hazámért fogok harcolni - vágta ki a biró a királynak kedvesen hangzó feleletet. "El is birta, haza is vitte a sok mentét, kincset - irja Mikszáth Kálmán - és otthon mindjárt hozzáfogott egy vár épitéséhez, de biz azt már csak felesége fejezhette be, azért hivják Venetúrné várának." A római táborral átellenben, kopasz hegytetö emelkedik a völgy fölé: Leányvár a neve. Tetejéröl páratlan kilátás kinálkozik a medence irányába. Itt eröditett települést, középkori erödöt, a castrumhoz tartozó vigiliát tételeztek fel a régiek. A nép, ezt a helyet is mondába szötte. "Alagút kötötte össze - mondják ma is - Venetúrné várával." "Venetúrné várában volt egy óriás s annak egy tündérszép lánya.

A vár falai allatt, esténként juhait örizte egy daliás, fiatal pásztorfiú. A lány beleszeretett. A fiú is viszonozni szerette volna a szeretetet, hisz az egy álruhába öltözött ifjú, hös legény volt. Az óriás észrevette, hogy a fiatalok talalkoznak és egy óvatlan pillanatban, egy hatalmas kösziklával agyonzúzta a fiút. A köszikla még most is ott hever az Igaz-Bereck-patak völgyében. Az óriás lánya, tündéreivel együtt megszökött apja várából, s a szemben levö magas hegytetön épitett új várat magának. Ebben élt kedvese után epekedve, sirva, mig nemsokára meghalt. Benne aztán kihalt az óriások fajtája és átengedték helyüket, az uralmat, a miénkfajta, törpe, embereknek.

Azóta nevezik Leányvárnak ezt a tetöt a bereckiek."

„Most igyunk rá egyet - mond Venetúr fennen
-    De fölséges ital! Áldassék a neve
Akinek szavára megeredt a leve!
Az italok között van talán kedvesebb is:
De annyi igaz, hogy egészségesebb nincs.
A király a borvízzel a lencsét lenyomtatta,
Gazda áldomását szépen visszaadta.”
Az áldomás – mint tudjuk, egy aranygyűrű volt.

Ennek révén ismerte fel a bírót az Igazságos a budai várban, ahová meghívta, s hol gazdagon még egyszer megjutalmazta. A kincsen vár építésébe kezdett Bereckben, „de bíz azt már csak felesége fejezhette be, azért hívják Venetúrné várának” - idéztünk Mikszáth Kálmántól. A történet Pósa Lajost is megihlette, aki egyébként soha nem járt Háromszéken. Venetúr lencséje című versének utolsó sorai:

„S Venetúr a kincsből várat építetett,
Őrködött mint a sas, a székelyföld felett.
Élete végéig a hazáját óvta.
Vára omladékin zeng e rege róla.”

A szomszédos Kézdimartonosban megtekinthetjük a falu jeles festőművészének – Forró Antalnak (1924-1982) temetői emlékkopjáját. Fenn a Feketehegy lábánál, a nyári időszakban, helyi érdekű, de erős gyógyhatású kénes meleg fürdő működik, főként reumában szenvedőknek ajánlják. A közeli Fekete-hegy (1262 m) tetejéről az egész Háromszéki-medence belátható.  A Bereck és Ojtoz között lévő Mogyorós-tetőről (862 m) festői kilátás nyílik a vidékre. Lenn Ojtozban is akad látnivaló. Erről a nevét viselő történelmi szoros felől süvít a Háromszéki-medence felé a székelyek szele, a Nemere. Római katolikus templomán emléktáblát látunk, az épületet ugyanis a 13 és 14. ezred béli  népfelkelők és a velük volt csendőrök javíttatták 1915-ben. Védőszentje Szent Fábián és Sebestyén. Átellenben a hármashalom alakú régi országzászló-talapzaton olvashatjuk a Magyar Hiszekegyet. Alább, a műút mellett, az egykori m. kir. 24-es határvadász zászlóalj és székely erődszázad boronafákból épült laktanyáit láthatjuk 1942-ből. A telep alsó végénél érünk be a történelmi Ojtozi-szorosba. Itt tört be Erdélybe tatár és török, itt haladt át Batu kán, Mátyás király, Mihály vajda és Bem tábornok is. Véres harcok színhelye volt az egész történelem folyamán. Ott, ahol a Várkútjának vize csörgedez a Moldva felé tartó műút mellett, a jobb oldali hegytetőn láthatók még Rákóczi várának omladékai. A szoros kijárata után, Ojtoztól 10 km távolságra ellátogathatunk Sósmezőre. Ez Magyarország határtelepülése volt. A műút mentén, a Csernika patak hídjánál volt Magyarország és Románia országhatára. Látnivaló: az ojtozi magyar temető és az első világháborúban itt elesett soknemzetiségű katonák emlékét őrző obeliszk. Alatta osszárium van, körülötte katonasírok. A hősi temetőt a románok tejesen kisajátították. A sírkeresztekről az idegen neveket eltüntették

http://www.covasna.info.ro

 




Creative Web Solutions
All Rights Reserved

 

Partnerünk: erdely.ma