Nem emlék, hanem élő példakép

Ojtozban szolgált katonaként Márton Áron püspök 

image
A beszédeket követően a jelenlevők a templomkertben koszorúkat helyeztek el a két világégésre emlékeztető, 2004. november 5-én állított törött kapu (torzó) tövébe
Ojtoz kívülről még viharvert, de belül már szépen felújított, apró katolikus templomában szombat délelőtt emlékező szentmisét celebrált Kovács Zsolt kézdimartonosi és Máté Róbert Béla berecki plébános. A helybeliek és háromszéki világi méltóságok jelenlétében lezajló szertartás szokatlan időpontjának az volt az apropója, hogy a kis település így emlékezett meg Márton Áron püspökről, aki 1916-ban, a Székelyföld egyik végvárának is tartott Ojtozban teljesített hadnagyként katonai szolgálatot.

 

A szentmisén többek között jelen volt Gaal Gergely, a Márton Áron Emlékév Programbizottsága elnöke, Fejér László Ödön képviselő, Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke és Dimény Zoltán berecki polgármester.

A megemlékező szentmisén prédikációt mondó Kovács Zsolt plébános megjegyezte: amikor Márton Áronról az első képet meglátta, egy világ tört össze benne, ugyanakkor egy másik épült. Addig azt gondolta, hogy Márton Áron egy kétméteres ember, de aztán rájött, hogy a hallott történetek alapján a néhai püspök miben is volt nagy. „Nemrég azt olvastam, hogy a mai kornak nemcsak tanítókra, hanem példaadókra is szüksége van. És ő ebben volt nagy: példaadásban, nem megfutamodásban. Ezért szimbóluma neki a székely fenyő, ami megkapaszkodik, ami nem adja fel a küzdelmet. Ezért nemcsak emléket kell készítsünk Márton Áronról, hanem példáját magunkévá kell tennünk” – mondotta a martonosi tisztelendő, kiegészítve az elhangzottakat azzal, hogy Márton Áron nem emlék, hanem a tettein keresztül él.

A szent életű ember

A szentmise végén a jelenlevőket és a vendégeket először Dimény Zoltán polgármester köszöntötte, majd Gaal Gergely elevenítette fel Márton Áron emlékét. „Márton Áront Erdély püspökeként ismerjük, hiszen életének 84 esztendejéből 42-őt szolgálta az egyházat, de a pappá szentelése előtti időszakról kevesebbet tud a nagyközönség. Az biztos, hogy az első világháborúban való részvétel hozzájárult ahhoz, hogy Márton Áron elfogadta Isten hívását a papi szolgálatra. És az is biztos, hogy hadnagyként megtapasztalt vezetői képességek  segítették, hogy évtizedeken keresztül olyan nagy bölcsességgel és határozottsággal tudta vezetni a rábízott egyházmegyét. Azok a nehézségek és szörnyűségek, amiket a háborúban megtapasztalt, biztos, hogy hozzájárultak ahhoz is, hogy a későbbiekben megélt kihívásokat oly erős lelkülettel tudja legyőzni” – mondta a programbizottság elnöke.

És szükség is volt erre az erős lelkületre, hiszen ötévnyi börtön és tíz év házi őrizet volt osztályrésze a román kommunista diktatúrában, e mellett évtizedeken át megfigyelte a Szekuritáté azt az embert, aki szent életű volt, egész életében csak jót tett és következetesen kiállt az igazságért. Ő maga ezt úgy fogalmazta meg, hogy az igazság védelmében és a szeretet szolgálatában az üldöztetés és börtön nem szégyen, hanem dicsőség – hangsúlyozta Gaal Gergely.

Egyedül a diktatúra ellen

Az utána felszólaló Tamás Sándor is a néhai püspök érdemeit domborította ki beszédében. „Egyedül dacolt a román nacionalistákkal és a legsötétebb kommunista diktatúrával egyaránt. Az ellenségei megtörni nem tudták, jellemét és konokságát erősítették. A Jóisten pedig óvta, hogy a viharos huszadik században megfeleljen a nagy kihívásoknak. (...) Az érettségije után három nappal, 1915-ben besorozták katonának. Először a székelyudvarhelyi 82-es gyalogezred közkatonája volt, majd Doberdóban teljesített szolgálatot, Nagyszebenben tiszti képzést kapott, majd 1916 szeptemberétől 1917 decemberéig az Ojtozi-szorosban teljesített frontszolgálatot, akkor is, amikor a soproni hadosztállyal közösen kellett védeni a magyar haza határait” – elevenítette fel Tamás Sándor a későbbi püspöknek a hazáért tett azon szolgálatait, amit még világi emberként, katonaként végzett. 




Creative Web Solutions
All Rights Reserved

 

Partnerünk: erdely.ma