GHID EXPLICATIV Pentru elaborarea și implementarea unitară a procedurii de sistem privind comunicarea din oficiu a informațiilor de interes public în format standardizat și deschis și asigurarea transparenței decizionale (.pdf/.doc)

 PROCEDURĂ DE SISTEM (.pdf/.doc)

sisopp

VIRÁGOK BERECKBEN

BERECKI HARANGSZÓ

Névnap

2019. február 17. Vasárnap
Donát

 
A Nap kel 08:26-kor,
nyugszik 18:39-kor.

Holnap
Bernadett
napja lesz.

BERECK - HAZAJÁRÓ

 

 

INFO

Numarul unic pentru

apeluri de urgenta este 112

112

 

Székelyek Menetelése

 

SHENGEN II.

EMAIL

EMAIL

Facebook Like Box

Aki a népművészetnek élSzékelykapu a Balti-tenger partján 

image
Farkas Róbert mintegy száz kaput faragott
 

 

Szombat kora délelőtt kerestük fel a martonosi Farkas Róbertet, aki a műhelyében épp segédjével állított össze padokat a készülő esztelneki parkhoz. A háza is jelzi, hogy népművész lakja: lépten nyomon faragott tárgyakat láthatunk.

 

A település egyetlen fafaragó-népművésze tíz éve költözött haza, miután harminc évig a kézdivásárhelyi csavargyár kazánházában dolgozott.

Hobbiból hivatás

A fafaragásra is a gyárban kapott rá, viccesen meséli, hogy a vésőkészítők egy adott időben nem a piacon kínálták a portékát, hanem a gyár kapujában várták azokat, akik ennek a nemes szenvedélynek élnek. A hobbiból időközben hivatás lett, hiszen alapító tagja a Romániai Magyar Népművészeti Szövetségnek és a Barabás Zsombor Háromszéki Népművészeti Egyesületnek. 1982-ben kezdődő pályafutása óta elvégezte a Csernátoni Népfőiskola kétéves tanfolyamát és a Haszmann testvérek révén ismerkedett meg a fafaragászat motívumvilágával. Természetesen nem a csavargyárba gyökerezik vissza a fa megmunkálásának a szeretete: édesapja kerekesmester volt, műhelye ma is megvan.

Ahogy említettük, a szenvedély ma megélhetési forrás is: székelykapukat, kopjafákat, féldomborműveket farag, most épp az esztelneki park kerti bútorzatát készíti, és az ízléses, fából készített szemetesek összerakásával foglalkozik. Kérdésünkre, hogy eddig hány kapun szerepel a szignója, úgy becsüli, hogy százhoz közelít a számuk, a legtávolabbi a Balti-tenger partjára került egy gazdag német műgyűjtőhöz, aki többek között a régi cirkusz és tűzoltókocsik szerelmese. Mosolyogva mondja, hogy a kapu olyan távolságba került, hogy a szállítás többet kóstált, mint a munkadíj, de elégedett így is, főként, hogy a megrendelőknek nem volt semmi kötődésük Háromszékhez, a gyűjtő neje nagykárolyi sváb asszony volt, mégis úgy döntött, hogy a családi porta elé kerülő kapu székely motívumokkal legyen díszítve. Erdélybe sokfelé került munkája, de Magyarországon is szép számban hirdetik a székely mesteremberek ügyességét a kapui, hiszen Békéscsabától Pécsig mindenütt van ezekből a hangulatos bejáratokból. Kisebb munkái Japántól Amerikáig fellelhetők, így túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a világ majdnem minden pontjára eljutott a székely motívumvilág. Mifelénk is sok munkája van, legutóbbi kapui ugyancsak esztelneki megrendelésre készültek. Azt megjegyzi, hogy a szomszédos Hargita megyéhez képest le vagyunk maradva, ott sokkal több a székelykapu, mint mifelénk.

Kihaló mesterség

Rövid beszélgetésünk során számvetést végzünk a felsőháromszéki fafaragókról. Közösen rökönyödünk meg, hogy milyen kevesen maradtak eme ősi mesterség űzőiből, és azok között mennyire kevés a fiatal mesterember. Farkas Róbert elmondja: nem is csodálkozik, mifelénk a kétkezi munkát nehezen és gyengén fizetik, így a fiatalok vándorbotot akasztanak a vállukra, és nyugatra mennek egy jobb élet reményében. Szó esik a kontárságról is, a nyergestetői parkról váltunk pár szót. Tény – mondja – hogy sok oda nem illő munka van a „székelyföldi Thermopülé” színhelyén, de hát nem lehet egyetlen magyar embernek sem megtiltani, hogy jó szándék által vezérelve az általa faragott pálcát ne szúrja le a kopjafaerdő mellé. Ez azonban kezdett zsúfolt lenni, a mesterember jónak látná, ha az emlékmű mögött is kialakítanának egy rendezettebb parkot.

Ha már a szakmaiságnál tartunk, megmutatja a Pécsi Tudományegyetemen 2006 októberében napvilágot látott Tudásmenedzsment című időszakos kiadványt, amiben terjedelmes tanulmányt közölt Az erdélyi famívesség címmel. Az ízes fogalmazás mellett rajzok segítségével elevenedik meg a régebben nagyon elterjedt mesterség múltja, és még egy laikus számára is egyértelművé válik, hogy miként készült el a hordó, a budunka, a háromliteres ejtel vagy éppen a köpülődézsa. A szerszámok neve már gondolkodóba ejtheti az olvasót, hiszen vélhetően kevesen tudnánk mihez kezdeni a donga-vinklivel vagy az ontoravágóval. Viszont erre lenne lehetőség, hiszen a fafaragást vagy kádárságot meg lehet tanulni, vagy ahogy mondani szokás: el lehet lopni a mesterektől. És érdemes is, hiszen a fa megmunkálásának a szeretetét a székelyek a vérükbe kódolva hordozzák, a fúrás-faragás mindig is a Székelyföldön élő emberek egyik ősi öröksége volt, ami apáról fiúra adódott tovább, így a lopás ebben az esetben nem a legszerencsésebb szó, inkább a vérünkben rejlő és szundikáló tudásbázis felébresztéséről beszélhetnénk. 




Creative Web Solutions
All Rights Reserved

 

Partnerünk: erdely.ma